Soros György tőzsdei spekulációval tette tönkre az angol fontot

by Kevin | Last Updated: April 11, 2020

[ad_1]

Nagy-Britanniában a Fekete Szerda, vagyis 1992. szeptember 16-a, az ország gazdaságtörténetének egyik legsötétebb napja. Ez volt az a nap, amikor devizaspekulánsok egy csoportja, élükön Soros Györggyel, bedöntötte a nemzeti fizetőeszközt, az angol fontot, és térdre kényszerítette a brit jegybankot és a kormányt. Később a francia köztelevízióban büszkén mesélt minderről. Most, amikor a koronavírus-járvány idején Soros György támadja a forintot, érdemes felidézni egyik korábbi, talán legismertebb spekulációs akcióját. Érdemes felidézni azért is, mert láthatjuk, hogy az ellenzék mennyire kapaszkodik Sorosba. Egyrészt, még mindig tarthatják a markukat, legutóbb Karácsony Gergelyéknek adott egymillió eurót. Másrészt, az ellenzék médiája is ügyel arra, hogy Soros kegyeit keresse. Az Index például ma is hosszú cikkben foglalkozik Sorossal, de persze nem mint országokat tönkre tenni próbáló spekulánssal, hanem mint (kedvesen bukottnak nevezett) filozófussal. És alapvetően értetlenkednek, hogy az akadémiai tudományosság sokáig nem vett tudomást a spekuláns úgymond filozófiai elmélkedéseiről. Azon persze csodálkozni sem érdemes, hogy a forintot támadni próbáló Sorost az Index legendásnak és filantrópnak nevezi. De nézzük csak meg, mit is csinált annak idején a legendás filantróp a fonttal.

Az 1980-as évek második felében a brit gazdaság jelentős változáson ment keresztül. Miközben a hitelezés nőtt, az infláció alacsonyan tartása érdekében magasan tartották a kamatokat, ami viszont fékezte a növekedést.  Az 1990-es évek elejére Nagy-Britannia már számos problémával küzdött. A gazdasági teljesítményt lassul, a termelékenység alacsony, az infláció és a munkanélküliség pedig magas volt.

Mindez egy olyan időszakban történt, amikor már folyt a közös európai fizetőeszköz, az euró bevezetésének előkészítése. Ennek az egyik legfontosabb pillére volt az európai árfolyam-mechanizmus, az ERM rendszer.  

Az elképzelés célja az volt, hogy elérjék, az árfolyamok egy szűk sávban mozogjanak csak egymáshoz képest, ezzel a devizaárfolyamok stabilizálódnak, támogatva ezzel nemcsak a nemzetközi kereskedelmet, de a közös pénz bevezetését is.

Az akkori európai környezetben a brit gazdaság számára az ERM vonzó lehetőségnek tűnt. A rendszer ugyanis úgy biztosította volna a stabil árfolyamot a font számára, hogy közben a britek csökkenthették az inflációt, ráadásul a hitelezés sem lassult volna. 

Nagy-Britannia végül 1990-ben csatlakozott az ERM rendszerhez, amit elsősorban az akkori pénzügyminiszter (későbbi miniszterelnök) John Major szorgalmazott. Mivel a rendszerben Németországé volt a legerősebb gazdaság, így minden tagállam a német márkához rögzítette a valutáját, és ettől az árfolyamtól 6 százalékban lehetett (plusz-mínusz) eltérni. A britek 2,95 márkában állapították meg a font értékét. 

A Fekete Szerda a brit gazdaságtörténet egyik mélypontja voltForrás: AFP/Daniel Sorabji

A probléma az volt, hogy minden ország esetében voltak belépési követelmények és betartandó kritériumok, viszont a britek elmérték az árfolyamot. A recesszió mellé ugyanis magas infláció társult: 1990-ben a brit infláció közel 10 százalékos volt, szemben a 3 százalék alatti német értékkel.

A font így felértékelve került be a rendszerbe, vagyis várható volt, hogy az inflációs különbségek miatt ez az árfolyamsáv hosszabb távon tarthatatlan lesz.

A spekulánsok számára a helyzet idővel egyre világosabbá vált. Azt látták ugyanis, hogy csak idő kérdése, hogy a rögzített árfolyamok és a piaci erőhatások olyan kibékíthetetlen ellentétbe kerüljenek egymással, hogy az a font megroppanásához vezessen. Soros György és a többi spekuláns pontosan tudták, hogy ha Nagy-Britannia nem tudja fenntartani az árfolyamot, akkor a jegybank (Bank of England) kénytelen lesz beavatkozni. 

A spekuláció alapja az volt, hogy Sorosék fontban vettek föl kölcsönöket, majd a pénzt márkára váltották, illetve ezzel egy időben a devizapiacokon fontot adtak el és márkát vásároltak. A lényeg itt az, hogy ha a spekulánsoknak egy adott hitelösszeget fontban kell visszafizetniük, de ezt a pénzt márkában tartják, emellett az előre meghatározott fonteladást és márkavételt is így tudják bonyolítani, akkor ezen hatalmas nyereségre tesznek szert, amikor a fontot leértékelik.

A stratégia mögött egyetlen gondolat állt: ha védhetetlenné teszik a fontot, akkor azt muszáj lesz leértékelni a márkával szemben. Ez lesz a spekulánsok nagy pillanata, amikor hatalmas profitot tehetnek zsebre.

A Fekete Szerda

Mindezt figyelembe véve Soros György befektetési alapja, a hírhedt Quantum Fund óriási, 10 milliárd dolláros short pozíciót vett fel a fonttal szemben, vagyis arra tették fel ezt a hatalmas pénzt, arra spekuláltak, hogy a font gyengülni fog.

A spekulánsok profitéhsége hatalmas volt. Egyre több és több hitelt vettek fel, hogy minél nagyobb összegekkel fogadhassanak a font gyengülésére. A brit kormány és a jegybank pedig tette, amit tehetett.

Az alapkamat mértékét kétszámjegyűre,10 százalékra emelték, az ország pedig folyamatosan élte föl a devizatartalékait. A cél az volt, hogy minden eszközzel támogassák a fontot, illetve fonteszközök vásárlására sarkallják a befektetőket az eladás helyett. Ez logikus lépés volt, és sikeres lehetett volna, ha természetes pénzpiaci folyamatok zajlanak és nem spekuláció. Így utólag már csak kétségbeesett próbálkozásnak tűnt, a spekulánsok egyre jobban azt érezték, nyeregben vannak.

Ezután jött szeptember 15-e, amikor Soros alapja váratlanul elkezdte hatalmas lendültettel piacra önteni az angol fontot. A Bank of England szeptember 16-án még megpróbált lépést tartani az eladási hullámmal, és lendületesen vásárolta föl a saját fizetőeszközét. Soros azonban a Fekete Szerda reggelére már 10 milliárd dollár értékű fontot öntött a piacra. Aznap délelőtt a brit kormány bejelentette, hogy 10 százalékról 12 százalékra emelik föl az alapkamatot. Ráadásul Major kormányfő jelezte, szerinte 15 százalékig is föl kellene emelni a kamatszintet. A spekulánsok azonban tudták, hogy ez már csak a „végjáték”.Sorosnak és társainak világossá vált, hogy a brit jegybank és John Major kormánya bedobja a törölközőt, és nem fognak tudni hatékonyan föllépni a piaci nyomással szemben. A spekulánsok tovább adták el a fontot, este 7 óra után pedig Norman Lamont pénzügyminiszter bejelentette, Nagy-Britannia felfüggeszti a tagságát az ERM rendszerben, 12 százalék lesz az alapkamat, a fontot pedig leértékelik. A brit gazdaságpolitika ezzel lényegében kapitulált Soros és a spekulánsok előtt.

A nap végére a Bank of England már ott tartott, hogy 27 milliárd fontot vásárolt, a brit fizetőeszköz pedig 15 százalékot esett a német márka, és 25 százalékot az amerikai dollár ellenében.

A következmények

A Fekete Szerda máig ható gazdaság- és politikatörténeti traumaként él a brit köztudatban, a spekulánsok támadásának következményeit nem egyszerű pontosan fölmérni. Az világos, hogy rövidtávon Soros volt a lépés legnagyobb nyertese, aki nagyjából 1 milliárd dollárt tett zsebre, ráadásul innentől kezdve már csak úgy hivatkoztak rá, mint az emberre, aki bedöntötte a fontot, és térdre kényszerítette a Bank of Englandet.

Politikai szempontból a fontválság következménye drámai volt a Major-kormányra és a brit Konzervatív Pártra nézve. A közvélemény ugyanis megkérdőjelezte a kormány gazdaságpolitikai válaszlépéseit, majd az 1997-es választásokon a konzervatívok vereséget szenvedtek, és a párt 2010-ig nem is került újra hatalomra.

Soros György a font megtámadásával vált a világ legismertebb deviza spekulánsáváForrás: AFP/Axel Schmidt

A gazdasági hatások Nagy-Britanniára nézve már összetettebbek. Ami biztos:  számítások szerint a spekulációs támadás összesen több mint 30 milliárd euróba került a brit adófizetőknek.

A spekuláns alapja

Soros György font elleni támadását a befektetési alapja, a Quantum Fund segítsével hajtotta végre. Ez egy több országban működő fedezeti alap csoport (Quantum Group of Funds) tagja volt. Az alap jelenleg Soros családjának vagyonát kezeli.

Emellett viszont a történelem azt is bizonyította, hogy Soros, bár nem tudatosan, de tulajdonképpen hosszabb távon nem tett rosszat Nagy-Britanniának azzal, hogy lényegében kilökte az országot az ERM rendszerből. A Fekete Szerda utáni években ugyanis fokozatos gazdasági fölívelés indult be Nagy-Britanniában. A szigetország gazdasági növekedése megelőzte a német és a francia bővülést, ráadásul stabil infláció és alacsony munkanélküliségi ráta mellett. De persze a lényeg: irtózatos sokba került Soros spekulációi a brit adófizetőknek, az egyszerű embereknek.Mindazonáltal Soros maga is elismerte, a font elleni támadása mögött kizárólag a pénzszerzés állt, a társadalmi következményekkel nem törődött. A France24-nek adott interjújában például büszkén dicsekedett azzal, hogy ő csak azt tartotta szem előtt, hogy sok pénzt keressen vele, a rövidtávú károk, amiket a brit embereknek okozott, nem érdekelték.

A francia köztelevízió műsorvezetőnője ugyanis végig hízelgett Sorosnak, megpróbálta szimpatikussá tenni. És arról is beszélt a riporternő, hogy végső soron – hosszú távon – nem jött ki rosszul Nagy-Britannia az ő spekulációjából. Soros erre úgy reagál, hogy ez neki mindegy volt, ez sohasem érdekelte, neki csak a pénz számított. 

Soros egyébként az interjúban – amellett, hogy önmagát filantrópnak (!!!) és filozófusnak (!!!) is nevezte – büszkén spekulánsnak hívta saját magát.



[ad_2]

Source link