Index – Tech-Tudomány – Akár 80-szor több lehet a valós fertőzött, mint a hivatalos adatok mutatják

by Kevin | Last Updated: April 21, 2020

Az köztudott, hogy a tényleges fertőzöttek aránya az egész világon legalább egy nagyságrenddel haladja meg a teszten pozitívnak mutatkozók számát. Ezért az elvégzett kevés teszt tehető felelőssé. A koronavírus-fertőzés az esetek nyolcvan százalékában csak enyhe tüneteket okoz, vagy teljesen tünetmentes marad. Ezeket az embereket rendszerint senki sem teszteli.

A szakemberek szerint a járvány tényleges kiterjedésről (illetve a valós halálozási arányról) majd csak azután lehetnek a valósággal köszönőviszonyban álló becsléseink, ha nagy populációra kiterjedő szerológiai vizsgálatokat folytatnak – vagyis sok emberben ellenőrzik, hogy rendelkeznek-e koronavírus-ellenes antitestekkel. Az első ilyen vizsgálatot nemrég végezték el a kaliforniai Santa Clara megyében a Stanford Egyetem kutatói. Az eredmények szerint

még annál is sokkal több a fertőzött, mint amennyit a tesztelés hatékonyságában leginkább kétkedők sejtettek.

Fontos észben tartani ezzel az eredménnyel kapcsolatban, hogy még nem esett át szakmai lektoráláson, ugyanakkor a Stanford a világ egyik legjobb egyeteme. Ennek ellenére a tanulmány megjelenése után többen is kritizálták a módszerüket, a világ egyik vezető tudományos folyórata, a Nature viszont elég megbízhatónak látta a vizsgálatot ahhoz, hogy hosszasan számoljon be róla.

Április első napjaiban a kutatók összesen 3300 Santa Clara-i lakostól vettek vérmintákat, és meghatározták, hogy az illetők rendelkeznek-e a korábbi (vagy aktív) koronavírus-fertőzést bizonyító antitestekkel. Az eredmények szerint minden 66. ember bizonyult fertőzöttnek.

Ebből a kutatók úgy becsülték, hogy Santa Clarában, ahol nagyjából kétmillió ember él, a fertőzöttek tényleges száma 48 és 82 ezer között lehet. Ez a szám még messziről sem hasonlít a vizsgálat idején ismert ezer körüli fertőzöttre (jelenleg a megyében 1900 a fertőzöttek regisztrált száma).

  • Miért olyan nehéz megbecsülni a fertőzöttek számát?
  • Jó vagy rossz jel, ha sokkal több a beteg, mint a hivatalos adatok szerint?

Ez az első, széles nyilvánosságot kapott eredménye a nemrég beindult, statisztikailag is értelmezhető tömegeket bevonó antitestvizsgáltoknak. Világszerte több mint egy tucat városban kezdtek ilyen projekteket, illetve az Egészségügyi Világszervezet is megkezdte a maga globális szerológiai vizsgálatát Szolidaritás 2 néven. (A Szolidaritás 1 olyan globális gyógyszerkísérlet, amelyet ugyancsak a WHO koordinál, és négy esetlegesen hatékony, már törzskönyvezett gyógyszer használhatóságát vizsgálja a koronavírus ellen.)

Az efféle szerológiai vizsgálatok révén kaphatunk egyedül valós képet arról, hogy pontosan mekkora a tünetmentes fertőzöttek aránya, mekkora a tényleges mortalitás, kik fertőződnek és betegszenek meg súlyosan nagyobb eséllyel, mint mások, illetve például mekkora szerepet játszanak a gyerekek a fertőzés terjesztésében. A rutinszerűen végzett, és a világ nagy részén kizárólag a súlyos tüneteseket érintő tesztelésből legfeljebb a járvány alakulásának trendjeire következtethetünk (és arra is csak erős fenntartásokkal).

A farsangi karnevál emléke

Egy korábbi, német vizsgálat még általánosabb átfertőzöttségre utaló nyomokra bukkant. A holland határhoz közeli Gangelt faluban 12 ezren laknak, és a Bonni egyetemi kórház kutatóorvosai által végzett, 500 lakos szerológiai vizsgálata azt mutatta, hogy minden hetedik ember elkapta a fertőzést, és immár immúnisnak tekinthető a vírus ellen. A lakosok 2 százaléka bizonyult aktív fertőzöttnek.

Ugyanakkor ez az eredmény nem tekinthető reprezentatívnak még csak egész Németországra vonatkoztatva sem, mert éppen azért végezték a vizsgálatot ebben a községbe, mert különösen súlyosan érintette a járvány. Gangeltben februárban nagy farsangi karnevált tartottak, több ezren érkeztek a faluba a környékről. Ez robbanásszerűen megnövelte a fertőzöttek számát.

Az senkit nem lep meg, hogy a tényleges fertőzöttek száma a sokszorosa az azonosított érintetteknek, ugyanakkor az eddigi kevés, korlátozottan általánosítható eredmény azt mutatja, hogy a különbség hatalmas lehet. Ma már számos országban azt gyanítják, hogy a vírus legalább egy hónappal azelőtt kezdett terjedni, hogy az első közösségi fertőzéseket azonosították volna.

Mekkora a valós halálozás?

Valószínűleg a közeljövőben záporozni fognak az ehhez hasonló eredmények, és néhány hónap múlva már teljesen más léptékű járványról lesz tudomásunk. Ez egyrészt fokozott óvatosságra kell intsen mindenkit, hiszen arra utal, hogy a hivatalosan kiadott számoknál akár két nagyságrenddel több fertőzött is lehet a népességben, így nagyobb a fertőzésveszély is.

Viszont egyúttal jó hírként is értelmezhető, hiszen arra utal, hogy a betegség halálozási mutatói a valóságban alacsonyabbak, mint az a regisztrált fertőzöttek és a halálos áldozatok számának elosztásából kiszámítható.

Ez az érték a mai adatok szerint Magyarországon 10,4 százalék, ami irreálisan magas.

A valós mortalitási rátát a Santa Clara-i vizsgálatban 0,1-0,2 százalékosra becsülték, ugyanakkor ez a szám alacsonyabb, mint más kutatóintézetek modelljei alapján számolt értékek. A University College London szakemberi például az Egyesült Királyságra úgy kalkulálnak, hogy a halálozási arány 0,9 százalékos, míg Kínára ugyanez az érték 0,66%. A Diamond Princess óceánjárón kitört lokális járvány halálozási arányát 0,5 százalékosnak becsülték.

A halálozási arány gyakorlatilag minden járvány esetén csökkenni szokott az előzetes becslésekhez képest. A fertőzések előrehaladtával a kutatók egyre többet megtudnak a betegségről, egyre nagyobb arányban ismerik fel a fertőzötteket. Ugyanez ment végbe a H1N1 influnza-pandémia esetén is.

Mennyire jók a tesztek?

A vizsgálatok pontossága az alkalmazott tesztek miatt kérdőjelezhető meg. Mindkét említett kutatásban a kereskedelmi forgalomban kapható antitestteszteket használtak. Ezeket a hivatalos járványügyi hatóságok a legtöbb országban azért nem használják, mert nem megfelelően bizonyított a pontosságuk. Az elérhető tesztek sok helyütt azért nem forgalmazhatók, mert a nemzeti gyógyszerügyi hatóságok nem fogadják el őket pontosnak.

Bár az is igaz, hogy az ellenük felvetett kritikák általában a fals negatív eredményekről szólnak (vagyis arról, hogy nem ismerik fel a meglévő antitesteket). Ebben az esetben tehát az őket használó vizsgálatok inkább alulbecsülik a fertőzöttek számát, vagyis

a tényleges arány akár ennél magasabb is lehet.

A Stanford kutatói az őket ért kritikákra reagálva kijelentették, hogy a vizsgálat előtt ellenőrizték a teszt hatékonyságát. Egyébként nem kínai, hanem amerikai antitesttesztet használtak, amely kiszerelésében hasonló az otthoni terhességi tesztekhez. Az előzetes validáló vizsgálat során 37 pozitív és 30 negatív mintát ellenőriztek a teszttel.

Az eredmények szerint a pozitív esetek kétharmadát azonosította helyesen, a negatív eseteknek viszont 100 százalékát. Ez is arra utal, hogy az eredmények valószínűleg nem becsülték túl a fertőzöttek számát, hanem inkább alulbecsülték azt. Utólag újabb ellenőrzést végeztek: ekkor 30 pozitív és 88 negatív mintát teszteltek. Az eredmények szerint 28 pozitívat ismert fel helyesen a teszt, és újra minden negatívat.

A vizsgálat eredményei amiatt is torzíthatnak némiképp, mert a vizsgált populáció nem volt teljesen reprezentatív a teljes Santa Clara-i lakosságra nézvést (több fehér, nő és jómódú volt a tesztelt személyek között, mint általában). Viszont ezt a torzítást a végső becslésben igyekeztek statisztikai módszerekkel korrigálni.

Összességében a kutatók kitartanak amellett, hogy az eredményeik a tényleges átfertőzöttség minimális szintjéhez állnak közelebb. Ezt valószínűsíti az is, hogy a veszélyes járványgócoknak számító börtönöket, idősotthonokat és más bentlakásos intézményeket kihagyták a mintavételből.

(Borítókép: A pekingi Sophonix cég által gyártott, hatósági jóváhagyásra váró COVID-19 ellenanyag-tesztkészletről 2020. április 9-én készített fotó. Greg Baker/AFP)