Index – Sport – Megismételhetetlen izgalmak után jött a történelmi arany

by Kevin | Last Updated: April 15, 2020

A férfi kardválogatotton kívül magyar csapat nem nyert az olimpiákon aranyérmet, egészen az 1964-es tokiói olimpiáig, amikor a női tőrcsapat egy megismételhetetlen izgalmakkal teli döntőt nyert meg a szovjetekkel szemben. Azóta sem sikerült a tőrcsapatnak nyernie.

Magyarország az olimpiák történetében 177 aranyérmet nyert, a győztesekre emlékezünk. Hajós Alfrédtól a rövid pályás gyorskorcsolya-váltóig.

Az egyik legmeghatóbb pillanata volt az olimpiai bajnokok 2014-es emlékezőtúrájának, amikor a magyar küldöttség a Waszeda egyetemre érkezett. Jelenleg 50 ezer hallgatója van az egyetemnek, melynek sportcsarnoka mellett egy márványtáblán őrzik az 1964-es olimpián győztesek neveit, így természetesen a magyarokét is.

„Akkor mégiscsak igaz, nemcsak kitaláltuk” – mondta Dömölky Lídia, a csapat tagja, és a legfontosabb találat szerzője, amikor ötven év után a helyiségbe érkezett. A tábláról az egyetem tisztviselői sem tudták megmondani, mikor került a falra, a japán diákok viszont alig várták, hogy egy közös fotóra összeállhassanak a magyar vívókkal.

Az 1964-es olimpián két válogatott, a magyar és a szovjet kimagaslott a mezőnyből. 1959-től rendre találkoztak a világbajnokság vagy olimpia döntőjében, és a következő eredmények születtek:

  • 1959: Budapesten a magyarok nyertek csapatban 9:6-ra, miközben egyéniben a három szovjet kibérelte magának a dobogót
  • 1960: A szovjetek nyertek 9:3-ra a római olimpián, noha előzetesen a magyarokat tartották esélyesebbnek.
  • 1961: A szovjetek ismételtek, a torinói vb-n 9:4-re nyertek.
  • 1962: A magyarok Buenos Airesben visszavették az első helyet (9:4)
  • 1963: Noha három magyar állt egyéniben a dobogó tetején (Rejtő, Dömölky, Juhász), a csapatot a szovjetek nyerték a gdanski versenyen. 

Az 1964-es olimpián Rejtő Ildikó aranyérme egyéniben a magyarok bizakodását növelte meg. A mieink előbb az amerikaiakat (9:1), majd a németeket verve jutottak el a döntőbe. A szovjetek a románokat (9:4), majd az olaszokat (9:5) ütötték el az egyenes kieséses rendszerű tornán. A döntőre a legerősebb csapatot küldte ki Kovács Pál szövetségi kapitány: Ágoston Judit, Dömölky Lídia, Juhász Katalin, Rejtő Ildikó volt a csapat összeállítása. 

Az 1955-ben egyéni világbajnok Dömölky Lídia kezdett, és a sorsolás pillanatában már tudni lehetett, ő lesz a befejező ember is. Győzelemmel kezdett, és győzelemmel is fejezte be a meccset, de közte a szovjeteknek háromszor lett volna lehetőségük, hogy befejezzék a meccset. Egyszer sem hagyták a magyarok.

5:3-as magyar vezetésnél egyáltalán nem látszott, hogy hatalmas izgalmak lesznek, de Gorohova vezetésével talpra állt az ellenfél. A csapat tartalékja Marosi Paula meg is jegyezte, ezt nem lehet ülve kibírni. 7:6-os szovjet vezetésnél a találatarány úgy alakult, hogy mindhárom hátralévő magyarnak nyernie kellett, mert ha az ellenfél eljut nyolcig, akkor a címvédést ünnepelhetik.

  • Rejtő-Prudszkova – viszonylag simán 4:2-re nyert az egyéniben is a legjobb magyar.
  • Juhász-Szamuszenko – 3:3-nál jártunk, amikor figyelmeztették őket, egy perc van hátra a vívóidőből. Elég egy rossz mozdulat, és mindennek oda. Egy évszázadnak tűnt az egy perc, írta a korabeli Népsport, majd Juhász egy remek találattal 4:3-ra megnyerte a csörtét, és 8:7-re már a mieink vezettek.
  • Dömölky-Sisova – ez az asszó döntött mindenről. A szovjetnek nem volt győzelme még ezen a napon, és elképzelhetetlennek látszott, hogy nyeretlenül fejezi be a finálét. Két elhibázott támadás után Sisova vezetett. Dömölky férje, Sákovics József azt mondta, nem fog tudni váltani, megint támadni fog, csak legalább jól tegye. Varázsütésre a támadások ültek, és máris 2:2 lett az állás

A lengyel zsűrielnök, Pawlas ekkor türelemre intett, és valamit felemelt a pástról, nehogy a tárgy sérülést okozzon. A kisebb pihenő nem törte meg Dömölky lendületét, és egy újabb támadása is érvényes felületen landolt. Már csak egy találat kellett. Sisova vette át azonban az irányítást, és egyenlített. Innentől egyszerű volt a helyzet: aki talál, az a győztes.

Izgalmasabb olimpiai döntő nem volt eddig, és izgalmasabbat írni sem lehetett volna. A magyar versenyzőben még maradt energia, de az első támadás érvénytelen volt. A második nekiindulás után megint lecsúszott a tőr hegye az érvényes felületről. Harmadszorra sem adta át a kezdeményezést Sisovának: erőt gyűjtött, és bevitte azt a találatot, ami történelmi sikert ért. Magyarország 9:7-re nyert.

Dömölky így idézte fel a finálét az Indexnek. „Sokszor láttam és hallottam azóta, hogy valakinek az utolsó pillanatban nem sikerül, meg hogy magyar betegség. Azt hiszem, ez alkati kérdés. Van, aki szorult helyzetben jól teljesít. Hátrányba kerültem két rossz, kicsit elkapkodott támadás után, de konokul ragaszkodtam ahhoz, hogy a gyorsaságomat kell kihasználnom. Pszichológushoz sohasem jártam, a mi időnkben önmagunk és egymás pszichológusai voltunk. A mi időnkben még más volt a sport. Nagy akarattal indítottam el a támadást 3:3-nál, találtam, de a bíró nem adta meg. A sokáig vitatott ítélet nem zökkentett ki, és végül egy pontos támadással az enyém, és Magyarországé volt a döntő tus. Mehettünk a dobogóra, a kisujjainkat egymásba fontuk, és mi voltunk a világon a legboldogabbak. Amiért jöttünk, megtettük. Olimpiai bajnokok lettünk.”

Dömölky szerint abban volt a csapat ereje, hogy Rejtő Ildikó a legtechnikásabb volt akkoriban a világon, Juhász Kati a legokosabb, neki pedig a gyorsaságát kellett kihasználnia. “A másik két társunk is kiváló csapatember volt. Nemcsak akkor kapaszkodtak egymásba, amikor a tájfun szele elérte az olimpián, hanem mindig. Ha pedig a kolozsvári Orbán Olga velük vívhatott volna, sohasem kapnak ki” – mondta. 

„Gyakran gondolok erre a városra. Olykor még az ellenfelemre is, és meg is sajnálom. De hát én is azért mentem, amiért ő, és igazán nagyon meg akartam szerezni azt az aranyat. És elvettem tőle, csak nem haragszik rám ezért.”

  • Mendelényiné Ágoston Judit (1937-2013) 1973-ban vonult vissza, utána edzősködött, a világbajnok és olimpiai ezüstérmes Maros Magdát például ő készítette fel. A KSI vezető testnevelő tanára volt.
  • Marosi Paula  még egy olimpiára jutott ki 1968-ban. Az Újpesti Dózsa elnökségi tagja volt 1980-ig.
  • Juhász Katalin, 87 éves, pályafutása után inkább vegyészmérnöki diplomáját használta, mint az edzőit.
  • Rejtő Ildikóról ebben a cikkben írtunk.

A férfi kardválogatotton kívül magyar csapat nem nyert az olimpiákon aranyérmet.1964-ben a női tőrcsapat egy megismételhetetlen izgalmakkal teli döntőt nyert meg a szovjetekkel szemben. Azóta sem sikerült.