Nem teljesen új találat, osztották már korábban is, de nekem most szembe, és ez az az irodalom, ami amúgy sem évül el. Az Idős Tsz. tagok imája egy 1965-ös ügynökdossziéban maradt fent, egy soproni informátor mellékelte az egyik jelentéséhez. A “Bogár” fedőnevű ügynök a következő verset egy ruharaktárban találta.
Idős Tsz. tagok imája
„Mi Atyánk ki vagy a mennyekben
Mink bent rekedtünk a Tsz-ben
A fiatalok lopják a napot az irodában,
Az öregek gyúrják a munkát a határban.
A Tsz vezetősége iszik a kocsmában
A rokonok osztozkodnak a magtárban
Add meg a mindennapi kenyerünket
De azért ne törjük fel a tenyerünket
Mert tiéd az ország és a hatalom
Miénk pedig a robot és a fájdalom.
Ne vigy minket a kisértésbe
Mert ben vagyunk a Tsz-ben.
Hisz a Tsz nagyon nagy kincs
De aki nem lop, annak nincs.
Bocsásd meg hát vétkeinket, hogy lopunk,
De ha nem tesszük, biz éhen halunk.
Hagy meg a kis háztájinkat
Hogy tovább hizlalhassuk disznainkat
Ami terem a Tsz határában
Azt apránként hazahordjuk a kosárban.”
A hatvanas évek közepére lement a téeszesítés második nagy hulláma, ami Rákosiék pisztollyal aláíratós, erőszakos és alapvetően kudarcos kollektivizálása után a rendszer szempontjából már sikeres volt – csak éppen a magyar parasztság és falusi társadalom pusztult szép lassan bele.
A korai, fokozatosan konszolidálódó Kádár-rendszerben átírt imaszöveg most az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában (ÁBTL) található. Ők tették közzé a levéltár Facebook-oldalán a verset, bizonyos, az ügynök jelentéseivel kapcsolatos információkkal együtt. Eszerint a “Bogár Imre” fn. ügynök a soproni határőr kerületnél szolgált hadtáposként, az állambiztonságot főleg a határőrség hétköznapjairól tudósította, lopásokról, hiányokról számolt be, valamint meg kellett próbálnia kideríteni, hogy hogyan kerülhetett a TSZ-ellenes gúnyvers a laktanya ruházati raktárába.
Informátorból gyűjtő, spicliből folklorista adatközlő, suksükölő belügyesből nyelvemlékek őrizője: állambiztonsági aktákból is születhet irodalom – aki nem lop, annak nincs.