Index – Kultúr – Kilencven éve született a magyar sci-fi egyik atyja, Zsoldos Péter

by Kevin | Last Updated: April 20, 2020

Van egy olyan érzésem, hogy ennél rendhagyóbban nem kezdtek még megemlékezést egy író kilencvenedik születésnapjáról, de tavaly dobtam ki az első Zsoldos-kötetemet.

Nem esett jól, sőt, könyvet kidobni nagyon nem szeretek és nem is nagyon szoktam, de ebben az esetben eljött az idő, és az 1983-as (harmadik) kiadású Távoli tűz (485 oldal, ragasztott) sajnos lekerült a polcról. A kedvenc kiadásom volt, harminchét éve volt meg, megjárt velem három földrészt, (nekem) történelmi pillanatok tanúja volt, ezért is került olyan állapotba, hogy a ragasztás elfáradása és az évek során egyre óvatlanabb könyvhasználat eredményeképpen kijártak belőle lapok, majd egész fejezetek, mintha valami különös kór támadta volna meg, amin nem lehetett segíteni. Szóval ez a példány lekerült a polcról, onnan, ahol egy ugyanilyen, 1983-as és egy 1990-es kiadás mellett a 2017-es is ott figyel.

23473225 1782731152027097 1141188335334219149 n (1)

Nem ez volt az első sci-fi, amit olvastam, ezt a címet a Psziborgok álmai (Pierre Barbet) és Az utolsó háború (Kir Bulicsov) birtokolja, de ha valaki ismeri ezt a kettőt, megérti, miért lett azonnal feltétlen kedvencem a Zsoldos-regény, aminek a főhőse, Gregor Man, a legbeszélőbb nevű főszereplő az irodalomtörténetben. A Távoli tűz egy trilógia középső kötete, és ha agyonvernek sem tudom megmondani, hogy miért nem A Viking visszatér című első résszel kezdtem, de azt igen, hogy amikor a Távoli tűz első 20-30 oldalát elolvasva kiderült, hogy az előzmény elég fontos lenne, miért nem tettem le, és mentem el megvenni az első részt: mert éppen egy olyan országban éltem, ahol a Kozmosz könyvek ritkábbak voltak, mint a szánkó, és ezt onnan tudom, hogy míg szánkót láttam az ibadani piacon, Kozmosz könyvet nem. (Delfint igen, az Erdő kapitányát és a Robin Hoodot is, azokat még tőlünk lopták el egy betörés során, de ez most tényleg mindegy.)

A Távoli tűz lett az a könyv, amit évente-kétévente újraolvastam.

A teljes trilógiát valamiért nem, ami nem azt jelenti, hogy ne lenne remek könyv A Viking visszatér, és ne örültem volna annak, hogy 1988-ban Zsoldos megírta a történet lezárását Az utolsó kísértés címmel, csak valahogy nekem az a késői bronzkorban induló és a vaskorig jutó, a földi városállamok korát feldolgozó és elmesélő realista fantasy a kedvencem, amiből, ha lenne (nagyon sok) pénzem, az utolsó fejezet keretén belül forgatnék egy hatrészes minisorozatot. A történelmi regénynek is felfogható könyv arról szól, hogy egy távoli bolygóra érkező földi expedíció egyik tagja, a geológus Gregor Man kénytelen a bolygón maradni, mivel a kényszerleszállás után elkeveredett társaitól, és kőkorszaki körülmények között tengődött, ami nagyon megviselte a szervezetét, ezért a hajóorvos nem engedte, hogy felszálljon. Gregor maradt, és az egyik helyi városállam, Avana királyaként élt tovább – a regény az ő visszaemlékezéseinek gyűjteménye, amit agyagtáblákba vésve leltek meg a helyi régészek 800 évvel később.

Gregor a modern ember tudásával felvértezve ha nagyon akarná, egy éven belül leigázhatná az egész általa ismert világot, de ő inkább a minimális beavatkozás mellett dönt, menjen a történelem abban a mederben előre, amiben kell, és csak apróbb kiigazításokat tesz, hogy a pestis ne vigye el a fél népet, és így tovább. A modern ember szemén át láttatott ókor elképesztően olvasmányos, hangulatos világ, még az egyértelmű áthallások (sztyeppék népe = mongolok, magas, vörös hajú hódítók északról = vikingek, stb. ) ellenére is. Zsoldos remek mesélő, és mint minden regényében, vagy forgatókönyvében (A bunker c. háromrészes sorozat), a lényeg az ember, az, ami azzá tesz minket, hogy együtt tudunk-e élni az előítéleteinkkel, és akarunk-e, hogy játszhatunk-e Istent, van-e jogunk hozzá, ha megtehetjük, és így tovább.

Zsoldos Péter nevét ma sokkal kevesebben ismerik, mint a 80-as években, de valaha elég sok magyar család polcain ott sorakoztak a könyvei. 1930. április 20-án született, a Zeneművészeti Főiskolán zenetanári és kóruskarnagyi diplomát szerzett, 1956-tól a Magyar Rádió zenei szerkesztője, később főmunkatársa lett. Az ELTE-n elvégezte a pszichológia szakot, ami már magában is tekinthető sok, az életművéhez kapcsolódó kérdésre adott egyfajta válasznak. A tudományos-fantasztikus műfajról nem véletlenül mondta ezt:

Az a meggyőződésem, hogy a fantasztikus jelző senkit sem jogosít fel arra, hogy hazudozzon. Fantáziánkkal olyan fikciót kell megteremtenünk, amely semmiképp se mond ellent a tudomány lehetőségeinek.

Írónak készült, de zenész volt, egyetlen, nem sci-fi témájú műve, a Muszorgszkijról írt Portré négy ülésben című életrajzi regénye a remek orosz zeneszerzőnek állít emléket. Ezt a művét A viking visszatér mellett oroszul is kiadták, és a neve három, Vlagyimir Gakov által szerkesztett szakmai bibliográfiában is szerepel, melyek még életében megjelentek – a harmadik, az Enciklopegyija fantasztyiki. Kto jeszty kto? (A tudományos-fantasztikus irodalom enciklopédiája. Ki kicsoda?) című CD-ROM 1997-es kiadású, és talán még a neten is elérhető valamilyen formában. A szentesinfo.hu archívumában fellelhető Bucsány György, Zsoldos születésének 80. évfordulójára írt megemlékezése, amiben a fentiek is szerepelnek, illetve az, hogy az orosz Google keresőjében a Szentes hívószóra az esetek mintegy 36%-ában Zsoldos Péter neve jön elő.

A feladat című regényét is több (hét) nyelvre lefordították (kapható az Amazonon is, angolul) 1975-ben pedig egy háromrészes tévéfilm-adaptációja is elkészült Rajhona Ádám főszereplésével. A nyolcvanas éve közepére kicsit megcsömörlött attól, hogy a sci-fi túlontúl népszerű lett, és ennek eredményeképp felhígult a szakma (ezt a véleményét Stanisław Lem is osztotta):

1970-ben azt hittem, a sci-fit a bezárkózás, a belterjes tökéletesítés veszélye fenyegeti. E helyett – ezt látnom illett volna – utolérte a sikeres műfajok végzete; zászlaja alá sorakoztak a féltehetségek, a szubkultúrák hivatlan parazitái, a horrort és a pornót becsempészők, az áltudományos mítoszteremtők, az öncélú szürrealista virtuózok, a hatásvadász western-elemekből összetákolt fércműveket gyártó tollforgatók.

Zsoldos Péter szinte minden regénye díjnyertes: 1972-ben és 1973-ban EUROCON-különdíjat kapott, majd Arany Meteor-, 1988-ban Hungarocon-, 1989-ben Galaktika-díjat. 1997. szeptember 26-án hunyt el. Az Avana Egyesület és Salgótarján Megyei Jogú Város Önkormányzata 1998-ban megalapította Zsoldos Péter Díjat, amellyel évente a magyar tudományos-fantasztikus irodalom kiemelkedő alkotásait díjazzák.

Születésének 90. évfordulóján a Porté négy ülésben című műve most korlátozott ideig innen ingyen letölthető, úgyhogy ha valakit érdekel a komolyzene, vagy szeretné elkezdeni az ismerkedést a Kádár-kori magyar irodalom egyik népszerű alkotójával, most egy kattintással megteheti.