Index – Külföld – Nem volt esély, hogy az EU gyorsan fellépjen a vírus ellen

by Kevin | Last Updated: April 17, 2020

Hiába hozhatna komoly eredményeket, ha az EU képes lenne összehangoltan és gyorsan fellépni a koronavírus elleni küzdelemben, a merev intézményi struktúrák és a tagállamok széthúzása miatt erre esély sincs

– ez volt a legfőbb üzenete annak a levélnek, amelyben az Európai Kutatási Tanács elnöke, Mauro Ferrari a múlt héten bejelentette a lemondását. Az EU válságkezelését kritizáló hangok közül Ferrarié azért tűnik ki, mivel belülről látta a rendszer működését.

Ugyanakkor azt is látni kell, hogy a tudós hiába indokolta távozását a Financial Timesnak eljuttatott levelében az uniós tagállamok közti szolidaritás hiányával, a hatékony járványellenes fellépést meggátló politikai játszmákkal és a nehézkes brüsszeli bürokráciával, Ferrari döntése mögött komoly személyes problémák is húzódtak.

  • Miért az európai szolidaritás hiányával magyarázza lemondását az Európai Kutatási Tanács elnöke?
  • Figyelmeztetett-e időben a veszélyre az európai járványügyi központ?
  • Hogyan lehet európai szinten megelőzni a gyógyszerhiányt?

A történet viszont jól láttatja, milyen ellentmondásos helyzetbe kerültek a koronavírus alatt az egészségüggyel foglalkozó uniós ügynökségek egy olyan rendszerben, ahol tőlük várják a megváltást, miközben ezen a területen az Európai Uniónak lényegében csak tanácsadó szerepe van.

Megérteni a rendszer lényegét

„Eleget láttam a tudomány irányításából és az Európai Unió politikai manővereiből” – magyarázta a világhírű amerikai-olasz kutatóprofesszor, miért köszön le mindössze négy hónap után az Európai Kutatási Tanács (ERC) éléről.

Az ERC egy uniós költségvetésből, de az Európai Bizottságtól függetlenül működő uniós ügynökség, amely lényegében az összes tudományágban finanszíroz többéves kutatási programokat, amelyekre jó előre pályázni kell. A 2014-2020-as ciklusban 13,1 milliárd eurós költségvetésének 39 százalékát a természettudományos és műszaki kutatásokra, 17 százalékát társadalomtudományra, 34 százalékát pedig orvostudományi programokra fordította.

Az orvoslásban alkalmazott nanotechnológiai fejlesztések atyjaként ismert Ferrarit januárban nevezték ki a szervezet élére. A professzor

a járvány megfékezésére egy átfogó kutatásfinanszírozási tervet dolgozott ki, ám az ötlete totális ellenállásba ütközött.

Először az intézmény igazgatótanácsa utasította el egyhangúan a tervet, mivel nem felelt meg az előírásoknak és az intézmény működési elvének. Ferrari ezután Ursula von der Leyentől, az Európai Bizottság elnökétől kért segítséget, de „a brüsszeli bürokrácia útvesztőiben a terv végül darabjaira hullott”. Ezért Ferrari úgy döntött, hogy visszatér a koronavírus elleni harc frontvonalába, a kutatás-fejlesztéshez, ahol a „szakértelmét értelmesen tudja hasznosítani”.

Az Európai Kutatási Tanács viszont a lemondásra reagáló közleményében azt írta, hogy „Ferrari hivatalban töltött három hónapja alatt képtelen volt megérteni az intézmény működésének lényegét”, és az igazgatótanács 19 tagja egyhangúan kérte tőle március végén, hogy mondjon le. Azt is megemlítették, hogy Ferrari egyéb elfoglaltságai miatt indokolatlanul sok időt töltött az USA-ban, és ott is ragadt karanténban. A tudományos közösség több tagja és az ERC dolgozói is azt nyilatkozták a sajtónak, hogy Ferrari kutatónak brilliáns volt, de intézményvezetőnek egyáltalán nem, emailekkel, telefonokkal, napi ügyekkel nem szívesen törődött.

A Sheffield-i Egyetem professzora, James Wilsdon ennél sarkosabban fogalmazott, mikor arról írt a Twitteren, hogy Ferrari a koronavírus-kutatásra szakosodva, az amerikai kutatási ügynökség (NIH) képére akarta átformálni az ERC-t, amelynek egyszerűen nem erre szól a küldetése.

„Nincs szükségünk messiásra, még húsvétkor sem”

– jelentette ki Wilsdon.

Az ERC-t nyilván nem lehetett volna egyik napról a másikra átformálni, de Ferrarinak annyiban igaza lehet, hogy ha a koronavírus lecsengett, esetleg megérné létrehozni egy európai egészségügyi kutatóközpontot.

Előrejelezni adatok híján

Mint az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (ECDC) esetében tették is. Az uniós ügynökséget a 2003-as SARS-járvány tanulságainak levonása után alapítottak meg azért, hogy a fertőző betegségek adatait elemezve segítsen az európai kormányoknak felkészülni egy esetleges járványra.

Az ügynökség azonban a koronavírus alatt könnyű céltáblájává vált azoknak, akik bűnbakokat keresnek, mivel az év elején még azt írták a jelentéseikben, hogy egy európai járvány kialakulásának kockázata és az európai utazókra jelentett veszély alacsony. Visszatekintve ez valóban felelőtlennek tűnik, de 

januárban még kizárólag a kínai hatóságok által közzétett adatokra tudtak a nyugati kutatatók támaszkodni.

Azóta viszont több jelből is arra lehet következtetni, hogy a kínaiak eltitkolták a járvány valódi méretét – az amerikai hírszerzés kiszivárgott jelentése szerint ezt ráadásul szándékosan tették.

Az ECDC január 9-én megjelentetett kockázatelemzésének már a címe is jól mutatja a járvány körüli bizonytalanságot: „A nagy valószínűséggel az új koronavírussal összefüggésbe hozható kínai tüdőgyulladásokról szóló jelentés”. Az írás külön hangsúlyozza, hogy „az elemzés megbízhatóságát nagyon befolyásolja, hogy a járvány rengeteg tényezője ismeretlen.” A kínai hatóságok akkoriban még azt sem igazolták, hogy a vírus emberről emberre is képes terjedni, annyit lehetett csak tudni, hogy a vuhani piaccal és bizonyos állatok elfogyasztásával hozhatóak kapcsolatba a megbetegedések.

A január 22-i elemzésben annyival már előrébb voltak, hogy a járványt elnevezték COVID-19-nek, de az európai járványügyi ügynökség még mindig arról írt, hogy „nem lehetséges számszerűsíteni a betegség emberről emberre terjedésének mértékét, mivel a kínai hatóságok nem szolgáltatnak részletes információt a járvány terjedésével kapcsolatos vizsgálataikról.” Ennek ellenére 

a COVID-19 hatásait komolynak, a betegség globális elterjedését valószínűnek, és az európaiakra vonatkozó kockázatokat is mérsékeltnek minősítették.

A következő egy hétben Finnországban, Franciaországban és Németországban is megjelentek az első koronavírus-megbetegedések, az utóbbi esetben ráadásul olyanok is elkapták, akik maguk nem jártak Vuhanban, csak egy utazóval érintkeztek. Ennek megfelelően a január 31-i jelentésben a járványvédelmi központ már hangsúlyozta, hogy a Hupej tartományban járó európaiak nagy eséllyel, a Kína egyéb részein utazók pedig közepes, de emelkedő kockázattal fertőződhetnek meg, amit aztán hasonló esélyekkel hurcolhatnak be Európába.

Az ügynökség ugyanekkor már arra is figyelmeztetett, hogy

az európai fertőzések terjedésének kockázatát akkor lehet alacsonyan tartani, ha a betegeket időben kiszűrik és megfelelően kezelik.

Egy sor ajánlást is megfogalmaztak az európai kormányok felé:

  • a tesztelési és adatközlési útmutató az egészségügyi hatóságok számára,
  • figyelmeztetni a Kínából hazatért utasokat, hogy azonnal jelentsék, ha 14 napon belül felső légúti fertőzés tüneteit mutatják,
  • protokoll a betegek családtadjainak védelmében, illetve a kontaktok feltérképezésében.

A központ a reptéri hőmérőzés hatékonyságát is modellezte, de arra jutottak, hogy nincs sok haszna a méréseknek, mivel az utasok nagy részénél a betegség még lappangó szakaszban van, így lázuk nincs.

A tagállamokon múlik, megfogadják-e

A járvány súlyosbodásával párhuzamosan az ECDC továbra is kiadott hetente egy kockázatelemzést, de ezzel párhuzamosan egyre több ajánlást tettek közzé azzal kapcsolatban, hogyan kellene a nemzeti hatóságoknak a helyzetet kezelniük. A teljesség igénye nélkül az alábbi témákban publikáltak:

  • Fertőtlenítési lehetőségek lélegeztetőgépek és maszkok hiánya esetén,
  • Koronavírus-gyanús betegek családtagjainak elkülönítése,
  • A koronavírusban elhalálozottak maradványainak biztonságos kezelése,
  • Nemzeti egészségügyek számára ajánlás a vészhelyzeti terv kidolgozásához,
  • A koronavírus-fertőzések elkerülése egészségügyi intézményekben,
  • A fertőzöttek és kapcsolataik feltérképezése.

Az azonban teljes mértékben a tagállamokon múlik, hogy megfogadják-e vagy sem ezeket az ajánlásokat, az ügynökségnek vagy az Európai Bizottságnak semmilyen kényszerítő eszköze nem volt arra, hogy a tanácsokat betartassa. Így aztán erősen túlzóak a vádak, miszerint az ECDC kudarcott vallott abban, hogy a gazdasági válságot okozó kijárási tilalmakat megelőzze. Ahogy az ügynökség igazgatója fogalmazott a Politico uniós ügyekkel foglalkozó portálnak: „semmi nem állíthatta volna meg a vírus terjedését.” Nekik az volt a feladatuk, hogy a rendelkezésre álló információk alapján elemzéseket és ajánlásokat készítsenek, amit meg is tettek.

Az ECDC rendszeresen közölt összesítéseket az európai járványhelyzetről is. Azt azonban, hogy a tagállami egészségügyi és statisztikai rendszerek különbözősége miatt a koronavírus terjedéséről sem lehet átfogó európai képet alkotni, jól példázza Belgium este. Az ország kiemelkedően magas halálozási arányt mutat a statisztikákban: 1 millió lakosra vetítve 419 halott jut Belgiumban, míg Spanyolországban 409, Olaszországban 367, Franciaországban 275, Németországban pedig 46.

Ennek azonban nem az az oka, hogy a járványhelyzet Belgiumban kiemelkedőbben súlyos lenne, hanem az, hogy más európai országok gyakorlatától eltérően a belga hatóságok azokat az idősotthonokban elhunyt személyeket is beszámítják a koronavírus áldozatai közé, akiknél a diagnózist hivatalos teszt nem igazolta, de a tünetek erre a fertőzésre utaltak. Az összes halálozás mintegy 40 százalékát tette ki az elmúlt hetekben az idősotthonokban, teszt nélkül elhunytak aránya. Emiatt a múlt héten átfogó tesztelési programot indított a kormány ezekben az intézményekben.

A válságon túllépve

Az Európai Bizottság emellett a koronavírus-intézkedések fokozatos kivezetéséről szóló forgatókönyvében arra kéri a tagállamokat, harmonizálják a tesztelési protokolljukat és statisztikai módszerekeit, ami már egy, a válságon túlmutató lépésként is felfogható.

Ahogy az Európai Gyógyszerügynökség (EMA) legújabb kezdeményezése is. Az intézménynek papíron az a legfőbb feladata, hogy engedélyezze és felügyelje az Európában forgalomba hozott és forgalmazni kívánt gyógyszereket. A koronavírus alatt azonban 

gyógyszerhiány kezdett kialakulni Európában, mivel bizonyos gyárak leálltak, a határokat lezárták, és egyes tagállamok és kórházak elkezdtek készleteket felhalmozni.

Az EMA ezért most a tagállamok beleegyezésével kicsit ki is tágítja a mandátumát azzal, hogy megpróbál kiépíteni egy olyan rendszert, amely előre jelezné a gyógyszerhiányokat. Az elgondolás lényege, hogy a gyógyszergyártóknak ezentúl nemcsak a nemzeti gyógyszerhatóságok felé kell jelezniük, ha valamilyen kimaradás várható, hanem az EMA felé is, amely egyéb adatokkal kombinálva európai elemzéseket készít majd.

Ha a koronavírus-járvány egyszer véget ér, akkor az európai kormányoknak érdemes lehet végiggondolnia, hogy a jövőben önállóan, a saját készleteikre és egészségügyi rendszereikre támaszkodva szeretnék átvészelni a hasonló válságokat, vagy hajlandóak lesznek-e a nemzeti egészségügyek önállóságából egy darabot átadni az EU-nak. 

Borítókép: A koronavírust és a Maradj otthon feliratot ábrázoló falfestmény egy athéni lakóház tetőteraszán. MTI/EPA/ANA-MPA/N.F.