Eleve bontásra ítélték a Bastille-t

by Kevin | Last Updated: April 22, 2020

A Bastille megrohamozása és lerombolása a francia forradalom jelképe lett, annak ellenére, hogy 1789 júliusában már csak néhány, politikai szempontból teljesen érdektelen foglyot őriztek falai között. A több mint négy évszázadot túlélt épület azonban megérdemli, hogy röviden bemutassuk korábbi történetét is.

Védelemre épült

A Bastille alapkövét 645 évvel ezelőtt, 1370. április 22-én rakták le V. Károly király parancsára. Az uralkodó nem saját alattvalói elnyomása céljából látott hozzá az építkezéshez, hanem a külső fenyegetettség hatására, ekkoriban ugyanis még javában tartott a százéves háború, és nem volt elképzelhetetlen, hogy angol csapatok jelenjenek meg Párizs előtt.

Az új erőd a város St. Antoine kapuját volt hivatott védeni, és építésének idején igen korszerűnek számított, több bástyája, három méter vastag falai és lőrései bármilyen ellenségnek komoly fejtörést okoztak volna. Ugyan „éles bevetésére” végül nem került sor, a következő évszázadokban időnként felújították az erődítményt, amely végül a XVII. században nyerte el azt a formáját, melynek ábrája a világ legtöbb történelemkönyvében szerepel.

Forrás: Wikipedia

Le akarták bontani

Börtönként először Richelieu bíboros használta, az ő idején átlagosan 40, különleges elbánást igénylő foglyot őriztek benne – a politikai okokból elzártak mellett főként olyanokat, akiktől saját, előkelő családjuk akart hosszabb-rövidebb időre megszabadulni. XIV. Lajos idején a városi rendőrség egyik központja és fogdája volt, még később a foglyok mellett itt raktározták a betiltott könyvek elkobzott példányait is.

A párizsi tömeg minden bizonnyal egy sokkal kevésbé látványos végkifejlettől mentette meg a patinás épületet, 1784-ben ugyanis már komolyan szóba került az elavult és sok pénzt felemésztő erőd lebontása, amire előbb-utóbb valószínűleg sort is kerítettek volna.