2040-ben sem fog minden háztartás kizárólag megújuló energiát használni, de a világ erre megy

by Kevin | Last Updated: April 22, 2020

Az energiapiac hatalmas átalakuláson megy keresztül, és bár az irány, a megújulók előtérbe kerülése világos, az már kevésbé, hogy hogyan és milyen időtávon fog ez megvalósulni. Az Alteónál mire számítanak, hogy fog kinézni az energiapiac 2040-ben?

Tavaly építettünk több naperőművet, amelyeknek 25 év a tervezett élettartamuk, és 15 éves bankhitelt vettünk fel hozzá. Tehát mondhatjuk, hogy a 15, 20, 30 évre való előre tervezés, az nálunk business as usual. Ha a nukleáris energiával nem is számolunk, mert azzal az Alteónál nem foglalkozunk, a többi erőműtípusnál is 15-30 éves az az időtáv, amire érdemes tervezni. Aki ebben a műfajban akar tevékenykedni, annak muszáj, hogy legyen hosszú távú kitekintése. Ez nyilván nem jelenti azt, hogy tudjuk a részleteket, hogy mi lesz a következő 20 évben – azt könnyebb megmondani, hogy mi lesz 20 év múlva, mint azt, hogy mi lesz addig. A cél könnyebben látszik, mint az út.

Szerintem számos technológia 2040-re alkalmas lesz arra, hogy a jelenleginél jóval kisebb hulladék kibocsátással, akár bizonyos esetekben zero waste kibocsátás mellett működjön, vagy akár sok más fenntarthatósági technológia megvalósuljon.

Ilyenkor mindig az a kérdés, hogy a régi dolgokat mennyi idő alatt vezetjük ki és állunk át. Úgy gondolom, hogy 2040-ben még bőven lesznek olyan ügyeink, amiket még az előző évtizedben kezdtünk el. 2040-ben jóval előrébb leszünk, mint most, de a célokat nem teljesen fogjuk elérni. Például a megújulók aránya valószínűleg jóval nagyobb lesz, és azt sem zárnám ki, hogy a digitalizáció, a mesterséges intelligencia és a kiegyenlítő technológiák fejlődésével lehet, hogy egy energiarendszer elméletben már alkalmas lesz arra, hogy 100 százalékban megújuló legyen.

De a gyakorlatban még ott lesznek a 20-30 éves erőművek, amiket az élettartam végéig kifuttatunk. Illetve valamikor 25-30 év múlvára teszem azt, amikor elindul az a folyamat, aminek a végén szép lassan elköszönhetünk a földgázalapú villamosenergia-termeléstől is, ami persze 2040 után is eltartathat még néhány évtizedig.  

Tehát nem fog minden magyar háztartás kizárólag megújuló energiát használni?

Szerintem ennek kicsi az esélye. A klímavédelem mellett vannak egyéb fenntarthatósági szempontok is, és talán nem leszünk még ott sajnos 2040-re, hogy a megújulók normális ellátásbiztonsággal, normális költségek mentén mindenki számára elérhetővé váljanak. Az viszont biztos, hogy 2040-ben, de már 2030-ban sem nagyon fog olyan új beruházás épülni, amelyik ne megújuló energiákkal látná el magát, de ez nem jelenti azt, hogy az utolsó tanya és Budapest belvárosa is át fog állni erre.

Van olyan ország, ahol ez megvalósulhat?

Vannak olyan országok, ahol már most 60-80 százalék a megújulók aránya. De ezeknek vagy szerencséjük volt, vagy a szükségből kovácsoltak erényt. Nem azért volt, mert hasonló struktúrában, mint Magyarország ennyivel előrébb járnának. Például itt van a szomszédban Ausztria, ahol teljesen más a domborzat, és nagyon sok kis méretű vízerőmű van, ami egy természetes kiegyenlítést ad a szélerőműveknek, ezért jóval több szélerőművet tudtak építeni jóval hamarabb, mint Magyarország. Burgenlandban már vannak olyan napok, amikor 100 százalék a megújulóval való ellátás.

Vannak olyan országok is, ahol a meteorológiai előrejelzések sokkal előrébb járnak már. Ez azért fontos, mert ha jól eltaláljuk, hogy fog sütni a nap vagy fújni a szél – pláne ez utóbbit nehéz eltalálni – annál kevesebb a váratlan eltérés. Szokták mondani, hogy a nappal meg a széllel az a baj, hogy úgy termel, ahogy akar, és ez egyfajta bizonytalanságot okoz a rendszerben. A magyar meteorológiai szolgálat is nagyon komoly fejlesztésekbe kezdett, hogy utolérje a legjobbakat, és itt sokat lehet tanulni az uniós országoktól, de más területen is.

Tavaly adtunk át egy energiatárolót például, ahol 13 ország szakemberei vettek részt a projektben. Amellett, hogy műszaki megoldás tekintetében is egy komoly fegyvertény volt ez a projekt, a kooperációnak is gyönyörű példája. A németektől a letteken, lengyeleken át az olaszokig és az amerikaiakig nagyon sokan részt vettek azért, hogy ez létrejöjjön.

Térjünk vissza 2040-be: lesznek olyan nyersanyagok, erőműtípusok, amelyek 20 éven belül el fognak tűnni?

Azt remélem, hogy a szén meg a lignit már hamarabb kifut, meg az összes ilyen jellegű fosszilis energiahordozó A gáz is csökkenni fog, alapvetően kiegyenlítésre fog szolgálni – már ha a villamosenergia-termelést vizsgáljuk. Hatalmas kérdés, hogy mi lesz az atomerőművekkel, ezt nagyon nehéz megmondani, országonként változik.

Az biztos, hogy radikálisan nőni fog a megújulók száma, de annak típusaiban is lesznek jelentős eltérések.

Most a nap meg a szél vezet a világon mindenütt, a többiben, mint például a geotermia, inkább csak lokális és alapvetően hőenergia termelésre szorítkozó potenciált tudnak kiaknázni.

Lesznek-e olyan új típusú technológiákra alapuló erőművek, amelyek most még nem üzemkészek, de jó eséllyel be fognak robbanni?

Sok ilyet tudnék említeni, de egyikre sem tudnám biztonsággal kijelenteni, hogy működni fog, ha tudnám biztosan, én is abba fektetnék. Nehéz ezt előre jelezni, de abban majdnem biztos vagyok, hogy lesz ilyen. Annyira sok kutatás folyik sok irányba, rengeteg ígéretes dolog van, és ezek olyan szinten gyorsultak fel, hogy nagyon meglepődnék, ha nem lenne. Eleve a megújulóknak is egyfajta forradalma zajlik,  ezután 10 évvel később indult, de brutális ütemben, a tárolási technológiák fejlődése. Robbanásszerűen nő a lítiumionos technológiák alkalmazása, de hosszútávon alternatív technológiák is jönnek majd, kizártnak tartom, hogy ha ennyi K+F belemegy valamibe, annak ne legyen eredménye. A vízerőmű is tárolás egyébként, csak ott a vizet tárolják. Amikor nem kell a villany, kevesebbet engednek át, amikor több kell, akkor kinyitják. Nyilván ennek vannak a korlátjai, az aszály meg az árvíz, de a normális hétköznapokban ez tud működni.

Lehet hallani a fúziós reaktortól kezdve rengeteg mindent, de azért perpetuum mobile (örökmozgó) nem lesz, a fizika törvényeit 20 év múlva is be kell tartanunk. Időnként lehet olyat olvasni, hogy eljön az ingyen energia korszaka, de ha valami ingyen van, annak nincs értéke, abból a fogyasztás nagyon fel tud menni, és nem vagyok biztos benne, hogy az jó lenne.

Ami ezen kívül még radikális változást hozhat, az a digitalizáció, a mesterséges intelligencia fejlődése az energetikában is, ezen mi is nagyon komolyan dolgozunk.

Nézzünk egy konkrét területet, hogyan látja például a szélenergia jövőjét?

Globálisan most is nagyon terjed, de a tornyok száma egy idő után véges, különösen a kontinentális tornyoké, mert nem lesz hová tenni őket. Védőtávolságokra szükség van. De ott is cserélik a régi, kisebb teljesítményű tornyokat újakra, így is lehet duplázni akár. A tengeri alkalmazás pedig még hatalmas potenciállal bír, ez is egy nagyon jól kihasználható dolog.

Magyarországon most nem nagyon támogatja ezt az energiastratégia, nem számol azzal, hogy ez érdemben nőne, de ez 20 év alatt még sokszor változhat. A magyar adottságok miatt annak nincs értelme, hogy betelepítsük az egész országot szélerőműve
kkel, mert csak bizonyos régiókban van megfelelő szél.  

Milyen kihívásokkal járhat rendszerszinten az energiatermelés demokratizálódása?

Ennek egyrészről van egy nagyon pozitív fejlődéstörténete, miszerint ma már háztartási méretben is lehet valakinek energiastratégiája. Eldöntheti, hogy mennyi energiát akar termelni, mivel akarja termelni, mennyire kapcsolódik rá a hálózatra, optimalizálhatja a saját termelését, aszerint, hogy mik a prioritásai. Ez azért nóvum, mert 25-30 évvel ezelőtt egy iparvállalat is csak annyit tudott tenni, hogy megkérdezte a szolgáltatót, hogy mennyiért ad neki villanyt meg gázt. Maximum annyit tehetett, hogy csinált 2-3 egymástól független betáplálást, hogy biztonságosabb legyen. Aztán megjelentek a megújulók értelmezhető méretben, másrészt a pici földgázerőművek, a kicsi gázturbinák is elterjedtek. Ugyanakkor egy meglévő háznál vannak korlátok ez ügyben, de ha építek egy új lakóparkot vagy egy új iparvállalatot, ott nagyon magas a döntési szabadság.

Emiatt az emberek el is kezdtek lecsatlakozni az áramszolgáltatóról, amivel azonban van két probléma. Az egyik az, hogy amikor nagyobb az energiaigény vagy valamiért nem működik az otthoni rendszer, azért az egyébként önállósult háztartás is szeretne áramot kapni, miközben mivel általában nem fogyaszt, ezért nem járul hozzá a villamosenergia-hálózat fenntartási költségeihez. Ez komoly kérdéseket vet fel a finanszírozhatósággal kapcsolatban.

A másik, hogy ha nagyon sokan leválnak a hálózatról, akkor egyre kevesebb fogyasztóra jut ugyanaz a költség.

Ha van nagy ingujjfeltűrés az energetikában, az pont a hálózatműködtető cégeknél van: hogyan fogják ezt a fogyasztói igényt kihasználni, kiszolgálni?

Amikor a fogyasztónak jogai vannak, döntéseket hozhat, de lesznek kötelezettségei is, valamilyen módon kooperálnia kell, hogy fennmaradjon a rendszer. Ebbe erősen belejátszik a digitalizáció is, szélsőséges esetben tud olyan szintig működni, hogy a mosógépemet rákötöm valamilyen kiegyenlítő mérlegkörre, és akkor mosok vele, amikor a legolcsóbb az áram, vagy amikor éppen túltermelés van.

Ez a szabadság minden fogyasztóra érvényes lesz? Dönthetek majd úgy a Róbert Károly körúton, hogy csak zöld áramot használok, széntüzelésű vagy atomerőműben előállítottat nem?

Ez már most is lehetséges, kilépek az egyetemes szolgáltatói körből, és keresek olyan szolgáltatót, amelyik hajlandó nekem zöld áramot adni. Ezt a bizalom mellett onnan lehet tudni, hogy lehet igazolást kérni az energiahivataltól. Aminek korlátjai vannak, hogy én termeljek zöld áramot a Róbert Károly körúton.

Érdekes módon a termelési oldalról nagyon megnőtt a tudatosság a magyar társadalomban, aki házépítésben, lakásvásárlásban töri a fejét, szinte mindenki megnézi, hogy milyen lehetőségei vannak. A fogyasztás szempontjából ugyanez már nem annyira jellemző. Minden sarokban van egy légkondi, három mélyhűtővel operálunk és ész nélküli méretű tévéket nézünk. Azt látom, hogy néhányan megnyugtatásul használják a megújuló energiák felé fordulást: „baromi sokat fogyasztok, de azt megújulóból.” Pedig ez így álságos, mert a zöld energiát termelő eszközöket is elő kell állítani, ahhoz is kell acélipar, ezeket sem lehet korlátlanul használni. Jó volna, ha a termelésbeli tudatosság párosulna a fogyasztásbelivel.

Befektetési szempontból milyen lehetőségeket lát ilyen hosszú távon?

Azokban a cégekben, amelyek a fenntartható energetikát képviselik, óriási a növekedési potenciál, ezért racionális üzleti döntés ezekhez a papírokhoz fordulni. Ma már régen nemcsak arról van szó, hogy ezek a befektetések valamilyen klímavédelmi tudatosság mentén történnek, ez egy jó üzlet is. Nagyon sok összehasonlítás mutatja, hogy ezek jobban teljesítenek, mint a hagyományos befektetések.

A másik, hogy nagyon sokan már üzleteket alapoznak erre, és robbanásszerűen terjednek az ESG típusú, a cégeket fenntarthatósági alapon minősítő befektetések, amelyek lényege, hogy szem előtt tartják a környezeti, társadalmi és vállalatirányítási szempontokat is. Nemrég találkoztam egy nemzetközi alapkezelő igazgatójával, akik 1300 milliárd eurót kezelnek, nekik az a mondásuk, hogy 2022-től az új befektetéseikből azok, amelyek nem indexkövetőek, 100 százalékban ESG típusú befektetések legyenek. Ezt nem azért mondja, mert megszállta a szentlélek, hanem mert ezt gondolja a jövő évtized legnagyobb üzletének. Közben van egyfajta tudatosság is abban, hogy jólesik olyan részvényt vagy kötvényt birtokolni, amelyik amellett, hogy jó üzletnek tűnik, valami olyasmivel is foglalkozik, amire az ember büszke lehet.  

Cégvezetőként mennyire keresi a választ arra a kérdésre, hogy hogy fog kinézni az Alteo portfoliója 20 év múlva?

Még az elején tartunk ennek a folyamatnak, nemcsak az Alteo, hanem az egész iparág, ennek ellenére – vagy éppen ezért – tudtunk két számjeggyel növekedni az elmúlt években. Most is vannak iparvállalati partnereink, akikkel együtt dolgozunk akár helyi energiatermelés megvalósításában, energiarendszerek üzemeltetésében, hogy ez profi módon úgy működjön, ahogy szeretnénk. Ez hatalmas növekedés előtt áll. A stratégiánkban is leírtuk, hogy szeretnénk minél több új ügyfelet szerezni, miközben a régiekkel is szélesedni fog az együttműködés.

Új dolgokon is dolgozunk folyamatosan, most is fut K+F projektünk, ami az energiatárolást illetve a kiegyenlítő képességeink javítását, evvel kapcsolatban mesterséges intelligenciára épülő technológiák alkalmazását célozzák meg. Vannak olyan üzletágaink, amiket évente újra ki kell találni. Olyan gyors az iparági változás, olyan gyorsan változnak a feltételek, hogy folyamatosan adódnak lehetőségek, persze ezekre gyorsan és rugalmasan reagálni is kell. Éppen ezért van például egy szabályozóközpontunk, ami szerintem 20 év múlva is lesz, de hogy az utolsó csavarig teljesen más lesz, mint most, abban egészen biztos vagyok.

Címlapkép: Stiller Ákos/Portfolio